Alig kezdtem meg a szállások szervezését, máris kihívásba ütköztem: lekéstem az oslói olcsó szállásokat. A youth hotelek tele, a B&B szállások – ha egyáltalán van még szabad helyük – ott kezdődnek, hogy napi 1.200-1.300 NOK (kb. 35.000 Ft). Így kapásból az első két nap elviszi a szállásra tervezett költségvetés harmadát. Egy szóval: Norvégia drága, de Oslo még azon belül is drága.

Más megoldást kell találnunk, osztottunk, szoroztunk, végeztünk egy kis piackutatást. A végén arra jutottunk, hogy jobban járunk, ha inkább bérlünk még két napra autót, s Oslón kívül keresünk szállást e két napra. Így viszont a szálláskeresés mellett párhuzamosan az autóbérlés rejtelmeit is felfedhetjük.

Miután hosszas tanakodás után eldöntöttük, hogy kényelmesek leszünk és faházban lakunk, elkezdhettük a vázlatos útiterv összeállítását. Készítettünk egy táblázatot az útvonal sarokpontjaival. A tervünk, hogy az érkezés napján megszállunk Oslóban, másnap megnézzük a várost, majd csütörtök reggel bérelünk autót és két nap alatt eljutunk a nyugati partra. Itt lassan, nagy vargabetűkkel északnak tartunk Bergen, a Sogne- és Nordfjord érintésével, egészen Alesundig megyünk, ahonnan az ország belsején keresztül egy nap alatt visszaérünk Osloba, az elutazásunk előestéjén.

Íme a tervezetünk:

Ez alapján háromszor nem kell "sátrat bontani" és három húzósabb nap lesz autózás tekintetében.

Hétfőtől nekiláthatunk a szállások keresésének!

Meglepve tapasztaltam, hogy Norvégiában kifejezetten nagy kultúrája van a kempingeknek. Be kell valljam, korábbi bringatúráim keserű tapasztalata alapján (ahol néha 100-120 km-t kellett megtenni csak azért, mert nem volt kemping lehetőség a két pont között) nem hittem, hogy pont egy ilyen északi ország lesz, ahol minden sarkon kempingbe ütközik az ember.

Ezek alapján úgy tervezzük, hogy mi is kempingezni fogunk. Az alternatívák: sátor vagy faház. A sátras szállásokat megússza az ember 150-200 NOK-ból (1 NOK = 30-31 Ft), míg a faházaknál a faház és maga a kemping komfortfokozata szerint 200-1000 NOK között jön ki az ember. Ezek alapján sátorral a 13 éjszaka nagyjából 80.000 Ft-ból kijön (sőt olcsóbban is, ha néha vadkempingezik, amit errefelé kevésbé vesznek zokon), míg faházakat bérelve, nagyjából ennek dupláját kell rászánni.

Sokáig úgy terveztük, hogy vegyesen megyünk faházba (olyan helyeken, ahol több napot töltünk), illetve sátrazunk, de végül letettünk róla. A főbb érvek, mik felmerültek, míg meghoztuk a döntést:

• Van pár hely, főként a nagyvárosok (Oslo és Bergen), ahol mindenképpen házba (motel, youth hotel vagy hasonló) kell menni, mert nincs kemping.
• Egyre több forrás erősítette meg, hogy esőre szinte minden nap számítani kell, s nincs annál kellemetlenebb, mikor vizesen kell elrakni a sátrat, s ennél már csak az esti felállítás kellemetlenebb, arról nem is beszélve, hogy nem is tesz túl jót a sátornak, ha nedvesen kerül összecsomagolásra.
• Vinni kell sátrat + matracot (polifoamot), ami nagy és az értékes kilókat vesz el a csomagolástól. (Igaz, 20 kg-ba is bele lehet férni…)
• Venni kell hálózsákot, mert az enyém a júliusi Balatonra van méretezve és félek, ez odafenn már kevésnek bizonyulna.
• Mint már sejteni lehet, elég feszes időbeosztásunk lesz időnként, sátorbontás esőben nem egyszerű és gyors feladat.

 Mindezek okán végül arra jutottunk, hogy inkább kényelmesek leszünk, még a kb. 50.000 Forintos felár ellenére is.

Sok a munka, távoli az indulás...

Az utóbbi egy hónapban nem nagyon foglalkoztunk a szervezéssel.

De most aztán bele kell csapni a lovak közé! Még sem autónk, sem útvonalunk, de még szállásunk sincs.

Megyünk nyaralni a jövő héten, talán majd ott lesz kis időnk.

Több, mint egy hónapnyi huzavona után sikerült visszaszereznem a repülőjegyem árat a Wizzair-től. Lehet, hogy a Közlekedési Felügyelettől még ők is félnek?

Már több, mint egy hónapja, hogy a Wizzair elállt az utazási szerződésünktől, de még nem láttam pénzt.

Persze ott már gyanús lett a dolog, mikor másodszor hívtak fel, hogy akkor most mi legyen a foglalásom árával és én kétszer mondtam el a különben kedves ügyfélszolgálatosnak, hogy – mint azt már jeleztem – kérem vissza a pénzt.

Az elmúlt két héten már én is kétszer kerestem őket és mindig ugyanazt a választ kaptam: már a számfejtésen van a pénzem.

Ma aztán elfogyott a türelmem és felhívtam a figyelmüket, hogy több, mint egy hónapja ülnek a pénzemen, de megnyugtattam őket, hogy utoljára zavartam őket, legközelebb már a felügyeleti szervükhöz fordulok.

Mivel a fellelt útikönyvek főként a városi nevezetességekkel (múzeumok, épületek, parkok, stb.) foglalkoznak, s mivel mi inkább a természeti szépségek miatt utazunk nyáron a zord északra, más információforrást kellett találnunk.

Az egyik forrásunk természetesen az interneten fellelhető beszámolók voltak.

A másik és talán legfontosabb forrás a Google Map és Earth fotókollekciója. Ehhez mi főként az önálló alkalmazásként futó Earth-öt használtuk, hosszú esténként kattintgatva a feltöltött fényképekre és sűrűn felkiáltva, hogy „Ezt látnunk kell!”. Itt jelöljük be a fő pontokat. 

Hamarosan összeáll az útvonal főbb sarokpontja és jöhet az útvonaltervezés!

Aki utazást tervez Norvégiába, nagyon bölcs, ha megfogadja, amit egy útikönyv bevezetőjében Norvégiáról írtak:

"Mielőtt útvonalat tervezünk, érdemes megemészteni az ország méreteit”.

Ez ránk, piciny országban élőkre főként érvényes. Az ország legészakibb csücske, a híres Nordkapp, az ország déli részétől 2500 km-re fekszik, de még Oslótól is majdnem 2100 km. (Összehasonlítássul: Osló-Róma is 2500 km.) Egyszóval Norvégia egy marha hosszú ország!

Ami a szélességét illeti, ott már nem annyira jeleskedik, van ahol alig 6 km, de a déli országrész K-Ny-i kiterjedése 4-500 km, ami nagyjából a Nyíregyháza-Szentgotthárd távolsággal egyezik meg. Tehát Norvégia nem annyira széles ország, mint amennyire hosszú, de azért ne becsüljük le.

Ha ezt megemésztettük, a következő, amit meg kell szokni, hogy az ország tengerparti része két további kihívást támaszt az utazó elé: a fjordok szabdalta partok miatt sokszor nem alternatíva kikerülni a vizeket. (Ez extrém esetben 4-500 km többletautózást jelentene.) Így Norvégiában a komp elkerülhetetlen közlekedési eszköz. A fjordok környéke finoman szólva hegyes: közvetlenül a vízpart közelében is gyakran nyúlnak 1000-1500 méter felé a hegyek, de akadnak itt akár 2300 méteres csúcsok is. Tehát Norvégia egy piszkosul hegyes-völgyes ország, ahol további nehezítés, hogy a völgyekben gyakran víz áll.

Bár még csak az útitervünk kidolgozásának elején vagyunk, pár dolog, amiben az elmúlt hónap kutatása alapján nincs vita:

• Norvégia gyönyörű ország
• Sok az eső
• Ezernyi vízesés található
• Norvégia nagyon drága ország
• Mindenki vagy volt már ott, vagy van legalább egy ismerőse, aki volt már. Ez azért érdekes, mert korábban egyetlen ismerősömről sem tudtam.

Előző körünk kudarcától kedvünket nem vesztve újra belevágtunk a jegykeresésbe, azonban most már nyitva a nem fapados társaságok felé is.

Nem is kellett sokat keresgélni, mert a Lufthansa-nál hamar találtunk alternatívát. Igaz, a legkedvezményesebb jegy eléréséhez két nappal meg kellett toldanunk az utunkat (majdcsak elleszünk valahogy… ;-)), mindkétszer át kell szállnunk (odafelé Frankfurtban, vissza Münchenben), de a végső ár alig lett drágább, mint az előző: 90.000 Ft-ból megúsztuk.

Itt hadd meséljem el a „Lufthansa-bingo” élményemet. Mikor on-line foglalunk jegyet, meg kell adni az indulás és visszaút időpontját, majd kapunk egy 7x7-es táblázatot, ahol a sorok a megadott indulási dátum +/- 3 nap, míg az oszlopok az érkezési időpont +/- 3 napot reprezentálják és a metszéspontokban az adott napokhoz rendelt jegyár látható. Itt kell a megfelelőre bökni. Ami viccessé teszi az egészet, hogy az árak minden frissítéskor változtak, így a tegnap este 67.000 Ft-os jegy reggel már 85.000 Ft volt. Szerencsére kitartó frissítéssel egészen 44.700 Ft-ig leszorítottuk az árat. Érdemes volt várni…

Boldogságunk öt napig tartott.

Ma kaptunk egy levelet a légitársaságtól, hogy május 1. hatállyal megszüntetik az oslói járatukat. Gazdasági válság rulez!

Három opciót kaptunk: vagy átrakjuk egy másik napra a jegyet (ez nem működik, mert a járat szűnt meg), vagy másik járatot választunk (de ha mi Oslóba akarunk menni!), vagy visszakérjük a pénzt. Maradt az utolsó!

Hétfőn fel is hívtam az ügyfélszolgálatot (szerencsére voltak olyan gálánsak, hogy nem az emeltdíjas számot kellett hívnom, hanem adtak egy alapdíjasat), megbeszéljük, hogy kérjük vissza a pénzt. Mindenki udvarias, sokszori sajnálkozás, stb.

Mi pedig vissza a start mezőbe…

Hol is kezdhetjük a szervezést? Oda kell jutni.

Autóval talán a legolcsóbb. Nézzük, hogy mi jár ezzel:

Ezek alapján autóval nagyjából 100-150 ezer Ft-ot megspórolunk, de 4 napunk rámegy és még felváltva vezetve is elég fárasztó út állna előttünk.

Ezért körülnéztünk repülőjegy fronton. Közvetlen járatot egyetlen légitársaságnál találtunk. Mivel még több hónap volt az utazásig, elég jó áron jutottunk a jegyekhez. Persze mindenki legyen óvatos, ha fapadossal próbálkozik, mert mire végigjutottunk a jegyfoglaláson, az eredeti 30 ezer Ft-os jegyárunk majdnem 70 ezerre duzzadt (check-in díj, bankártya fizetés felár(!), csomagdíj: fejenként egy csomag, oda-vissza 12.000 Ft).

A lényeg: megvan a repülőjegy!

Az egész úgy kezdődött, hogy Rodoszra szerettünk volna menni…

Persze Norvégia már korábban felkerült a „egyszer oda el kell mennem” listára, közvetlenül Új-Zealand mögé. (Ez utóbbinak még várni kell egy keveset, hogy meglátogassuk. ;-)) Miközben görög utakat kerestünk, Karolin tett egy gyors kitérőt és megnézte, mit kínálnak Norvégiára az utazási irodák. Nem csodálkoztunk, hogy nem volt olyan széles a kínálat, mint a déli, meleg szigetekre. Amit viszont azonnal le tudtunk vonni az ajánlatokból: Norvégiába el KELL menni!

Az úti cél tehát megvolt, már csak a hogyan volt a kérdés. Minden ajánlatban közös volt a nagyon magas ára. Így született meg az ötlet: mi lenne, ha magunknak szerveznénk meg.

A szervezésről, a tapasztalatokról és persze az útról szól ez a blog.