Going west…

2009.08.16. 19:13

Címkék: beszámoló

A csütörtök reggel már igazi norvég hangulatú idővel köszöntött ránk: sötét fellegek alatt hideg északi szél fújt. Korán keltünk, mert ma hosszú út várt ránk. A kellemetlen időre tekintettel a faházban költöttük el a reggelinket, majd összeszedelőzködtünk és elindultunk a mai nap egyetlen tervezett látványossága felé: a Világ Végére, vagy ahogy a norvégok hívják: Verdens Ende felé. Ez az Oslofjord déli szájánál található földnyelv, amely benyúlik az Északi-tengerbe.

Nem sokkal az indulás után találtunk egy Rimi boltot, s bevásároltunk: kekszet, paradicsomot, italt, margarint és olyan süteményt, amit tegnap Vári Tibiéknél ettünk (és nekem nagyon bejött).

Majdnem 11 óra volt, mire elértük első úti célunk, a yr.no által ígért napsütés helyett azonban igazi világ végéhez méltó idő volt. Igazából nem volt annyira kellemetlen, mert legalább hideg nem volt: 15-16 fok volt, igaz a partról fújó egyre erősebb szél ellen nagyon jól jöttek a Triboard (ez itt a reklám helye ;-)) vitorlás kabátok.

Mikor a partra értünk, úgy tűnt, az égiek megkönyörülnek rajtunk: pár percre még a nap is ránk pislogott a fellegek között… hogy aztán három perc múlva szakadjon az eső. Az eső ellen behúzódtunk a régi világítótorony fedezékébe, s szerencsére a zápor tíz-tizenöt perc alatt megszűnt, így semmi akadálya nem volt, hogy kisétáljunk a félsziget csücskére.

Verdens Ende egyébként csodálatos, fantasztikus formára csiszolt kövek, a kövek között apró pocsolyák, a végtelenbe elnyúló tenger. Szóval látni kell!

Mire a nagyjából egy órás sétából az autóhoz értünk, ismét cseperegni kezdett az eső, így elkönyveltük, hogy szerencsénk volt.

Beütöttük a következő koordinátánkat a GPS-be és a hátralevő 380 km alapján felkészültünk egy hosszabb autózásra. Három nap elég volt, hogy megerősítsem azt a nézetem, hogy a norvégok nem egy száguldozó népség. Nagyon kellemes autózni, nincs tülekedés, nincs ész nélküli előzgetés, a forgalom alapból lassú: abszolút stressz nélküli. Persze ennek a „nyugdíjas” tempónak az is folyománya, hogy az amúgy is hatalmas országban a megszokottnál lényegesen hosszabb időt kell szánni az utazásra.

De az utazás semmiképpen sem nevezhető unalmasnak. Az utunk fantasztikus vidéken vitt keresztül: alagutak, hatalmas fjordokon magasan átívelő hidakon, ezernyi apró, érintetlen tó mellett suhantunk el, majd nyugat felé megjelentek a meredek falú hegyek is.

Nyugodt utunkat csak az E18-as út felújítása miatti terelések (a GPS nem ismert már megépített részeket, az autós atlaszunk pedig már olyanokat is jelölt, amelyeket még át sem adtak) és Arendal közelében egy hatalmas jégeső zavarta meg. Az idő kitisztult, hétágról sütött a nap és egészen 22 fokig felment a hőmérő higanyszála.

Délután fél 6-ra érkeztünk a Mandaltól délre fekvő kis félszigetre, amely Norvégia legdélibb lakott csücske. Itt egy-két fotó erejéig megálltunk: átkeltünk egy ingatag függőhídon, majd tovább indultunk végcélunk, Egersund felé.

A kempingbe pontosan 9-re értünk, egy apró, de minden igényt kielégítő faházat kaptunk egy sebes folyású patak partján. Fejedelmi, háromfogásos vacsorát ettünk: (zacskós) paradicsomleves, (zacskós) tejszínes csirkés tészta, norvég cookie. Majd egy forró zuhany (fejenként 10 NOK-ért) és a csalogató hálózsák várt ránk. Nem kellett minket ringatni. ;-)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fjord.blog.hu/api/trackback/id/tr221313414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyutok 2009.08.16. 21:21:40

Hahó Világjárók! Alig vártam, hogy lvashassam az útibeszámolótoat. Áldom az ötletemet a mobil internet miatt! Aztán nehogy uszonyotok nőjjön, mire hazajöttök a sok esőtől. Persze eső itthon is akad. Ma Badacsonytördemicen voltam szrkemarha gulyásfőző versenyt zyűrizni. 33 pörköltet kóstoltam végig, most még pörköltre gondolni sem tudok. De nagyon rangos zsűri vlt, többek között Makk Károly Kossuth-díjas filmrendező, meg Németh Lajoska.
Holnap megyek Zsz-ról haza. Kedd reggel, talán beméri az ELMŰ a Kőbányai úti villanyórkat. Vigyázzatok magatora és egymásra! Várom a következő beszámolót Millió puszi Anyutok
süti beállítások módosítása