Címkék: beszámoló

Reggel már jól kezdődött a nap. Igaz kicsit hidegebb volt, alig 8 fokot mért az autó hőmérője, de a (szinte) felhőtlen égen ragyogott a nap… pontosabban ragyogott volna, ha nem állják útját a minket körülölelő magas hegyek. Mivel ma nem váltunk szállást, elég gyorsan összekészültünk és elindultunk mai fő látványosságunk felé: a Brigsdal gleccserhez.

A városból kilépve azonnal gyorsan emelkedni kezdett az utunk és mikor átbuktunk a 600 méteres hágón, lélegzetelállító látványban lett részünk. A napsütésben, kék ég alatt elénk tárult a Nordfjord belső része teljes pompájában. Alattunk a kék víz polipkarjaival, a távolban a Jostedals gleccser oldalágainak fehérlő sapkái. Mindezt pedig a zöld elképzelhetetlen változatában pompázó természet: világító, szépen művelt gyepek, sötétzöld fenyőerdők. Itt rögtön meg is álltunk egy-két fotó erejéig, majd folytattuk utunkat a fjord lábánál tekergő úton a gleccserek völgyébe.

Mikor befordultunk a völgybe, azonnal tudtuk, hogy valami elvarázsolt világba kerültünk. A néha lazán, máskor szorosan körülölelő helyenként 1000 méteres meredek sziklafalakról aláhulló tucatnyi vízesés a völgyben feszülő hihetetlen, türkizkék-smaragdzöld tavakat táplálta. Utunk a két nagyobb tó partját vezetett, s nem győztünk csodálni a látványt.

Nemsokára feltűnt egy hatalmas gleccser szédítő, meredek jégfala. (Bár nehéz viszonyítani, én úgy tippeltem, hogy a felső, függőleges jégfal 3-400 méter magas is lehetett.) Ekkor még azt hittük, hogy oda tartunk, bár kicsit gyanús volt, hogy az a gleccser láthatóan nem egy tóban végződött, 4-500 méterrel magasabban, mint mi voltunk, s abból kiindulva, hogy tavak mellett haladt utunk, nem volt valószínű, hogy az út túl sokkal kerülne magasabbra. (Ha csak a norvégok fel nem találták a lejtős tavakat. ;-))

Mikor elértük az autóút végét, kiderült, hogy ez nem az a gleccser. Az általunk megcélzott egy ide nyíló oldalvölgyben, úgy egy órányi járásra található. Így összeszedelőzködtünk: ruhákat, ételt, italt, gondoltuk majd fenn ebédelünk.

Amint befordultunk a völgybe erős szembeszél fogadott, így rögtön egy réteggel több került ránk. Az út eleinte egy erdőben vezetett a robajló gleccserpatak mentén, gyengén emelkedett. Egy kanyar után megláttuk az első küszöböt: egy nagyjából 50-60 méter magas sziklaképződményt, amely átnyúlt az egész völgy széltében, s e kiszögelésről dübörögve vetette alá magát a gleccserpatak fehér vize. A vízesés két lépcsős volt, a felső rész alján egy kőoszlop állta útját a víznek, amely dühösen vált szét a szikla két oldalán, hogy 20 méterrel lejjebb mérgesen csapkodja a sziklákat. A porzó vizet a szél messzi vitte.

Miután átkeltünk a vízpárán, egy meredekebb emelkedő szerpentinjén jutottunk fel a tetőre. Itt egy szinte teljesen vízszintes szakasz következett. Eközben a szél is elállt (legalábbis azt hittük), s a nap is kisütött, így gyorsan vetkőzni kezdtünk. Nagyjából tíz perces séta után jutottunk a második, az előzőnél kisebb küszöb aljára. Miután megmásztuk, bozótokkal szegélyezett út várt ránk.

Nem sokkal később, átbújva két egymásnak dőlt sziklatömb képezte kapun és egy hatalmas sziklatömböt élesen megkerülve két dologgal találtuk szembe magunkat: a gleccser és tava teljes, fantasztikus valójában, illetve egy adag finom hordalékkavics és homok. Ez utóbbi annak volt köszönhető, hogy fenn – becslésem szerint – legalább 60-70 km/h-ás szél fogadott minket: a lökések szinte fellöktek időnként, s ha oldalra fordultam, a hátamról le akarta csavarni a szél a hátizsákot.

De ha már idáig eljöttünk, nehogy már egy „kis” vihar visszafordítson minket! Bedőlve előre küzdöttük magunkat és úgy száz méterrel arrébb már egy picit enyhült is a szél, míg mire elértünk a tó túlsó oldalára, már majdnem teljesen szélárnyékba kerültünk.

A gleccser fantasztikus. A felső szakasz úgy 5-600 méterrel felettünk egy jégeséssel ér véget: itt hatalmas jégoszlopok várják a pillanatot, mikor óriási robajjal alázúdulhatnak. (Apropó robaj! Azért mikor ott voltunk volt egy kisebb leszakadás. Hatalmas csattanást hallottunk, majd öklömnyi és talán néhány focilabdányi golyó gurult le. A szél miatt egyébként szinte folyamatosan volt mozgás a jégen.) Az alsó szakasz lankásabb és kanyart vetve a völgy bal oldalán érte el a tavat. Így volt egy sziklásabb rész, ahol oldalról könnyen megközelíthető volt.

Az itt eltöltött bő negyedóra végére már átfáztunk annyira, hogy öröm volt visszaindulni. A hátszél nekünk kedvezett, egészen addig, amíg ki nem tértünk belőle.

Mivel eddigre két óra is elmúlt, a két küszöb közötti pihenőnél elfogyasztottuk szendvicsünk, majd folytattuk utunk lefelé, de most egy meredekebb, gyorsabb úton, amely kikerülte a vízesés vizes szakaszát.

Negyed négy volt, mire a parkolóból végül újra a fjord felé vettük az irányt, s eddigre megérkezett a beígért frontális felhőzet: zárt, szürke, sötét. Eső viszont még nem esett belőle. Mikor a völgyből kijutottunk, folytattuk utunk a fjord mentén, megkerülve azt, s átjutva az északi oldalára. Itt az autóút gyorsan emelkedni kezdett, s hamarosan 500-550 méter magasról tekintettünk a fjordra. Pár fotó erejéig meg-megálltunk, s megállapítottuk, még így a kék és szürke különböző árnyalataiba öltözött tájat szemlélve sem túlzás, hogy ez a fjord a legfestőibb az eddig látottak közül. Csak elképzelni tudom, milyen lehet napsütésben!

Utunk végén még átkompoztunk Lotéből Andaba és hamarosan itthon voltunk egy fantasztikus, de fárasztó nap végén.

Most alvás, aztán holnap irány a nyugatvég!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fjord.blog.hu/api/trackback/id/tr341324233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gálos Feri 2009.08.19. 22:22:07

Sziasztok utazók! Amikorra hazaértek úszóhártya nő az ujjatok közé a sok esőtől. Csodálatos tájakon utaztok, gyönyörű fotókat készítettetek. Én jól vagyok, mától itt van a Márti. Kimegyünk a Magyarok gyűlésére Bösztörpusztára. Vigyázzatok magatokra, jó utat kívánok. Egyébként a hálózati gépen nézem a beszámolótokat, de csak a laptopon tudtam regisztrálni magam, és ezen írok. Puszi.

aputok 2009.08.19. 22:55:07

Sziasztok hegymászók! Nagyon örülök, hogy a front kivárta a szép nap végét és így ma végra "szárazon" barangolhattatok. Sajnos holnap valószínű kevesebb lesz a napsütés. A front ugyanis várhatóan az Északi-tenger fölött hullámot vet, ezért lelassul. Ennek lehet jó és lehet rossz következménye. A rossz: a front nem vonul át gyorsan, délről felhoz egy kissé szárazabb, enyhe levegőt, ennek következtében gyakori záporok lehetnek. A jó: hogy nem kerültök át a front mögé, ahol jóval hidegebb van és a szél is viharos lehet. Összefoglalva: igen csak változékony lesz az idő a következő egy-két nap, valószínű ismétlődő záporokkal, köztük ki-ki bukkanó napocskával.
Itthon semmi újság, nyugodt lesz az ünnep, holnap felhő semm nagyon lesz az égen, ezt igérjük minden csatornán a hét eleje óta.
Sok-sok puszit és meganyi szép élményt, vigyázzatok magatokra és egymásra,
Aputok

anyutok 2009.08.19. 23:26:28

Hali Világjárók! Alig várom az estét, hogy kinyithassam a blogot. Olyan szépen írjátok le a napok eseményeit, hogy szinte én is ott érzem magamat. Gyönyörűek a képek! Jó volt látni a jeget az itthoni nagy meleggel a hátunk mögött. Ma megnéztem mind a 276-fotót, s csak a Lánchíd ejtett kicsit gondolkodóba, hogy mit is látok? Lassan aztán felfogtam, hogy pl. a Critical Mass nem Norvégiában van. Egyébként tegnep volt a Margithídon is biciklis felvonulás és emelés, mert az ígéretek ellenére nem akarnak kerékpárutat építeni a hídra, és demonstráltak a tekerők. Ma Tamás is vízre szállt és egy egész jókedvű sms-t küldött, amikor már Füred felé hajóztak. További szép utat, vigyázzatok magatokra és egymásra. Ja! Balázs! Nem te vagy a Sziszifusz! Nehogy eltold azt a sziklát, Karolin, te meg be ne szorulj valami résbe! Csak óvatosan!Mill puszi:
Anyutok

anyutok 2009.08.20. 21:57:30

Hali Világjárók! Ma nincs beszámoló. Nem baj, most én jövök. Fantasztikus volt az idei tűzijáték! Tele volt újdonsággal. A Lánc és az Erzsébet híd között volt egy ponton és arról lőttek fantasztikus rakétákat. Mi meg 3D-s moziban ültünk: A Tabán tetején a játszótér alatt. Milyen szamarak vagyunk, hogy ez eddig nem jutott az eszünkbe! Olyan érzés volt, mintha 3D-s moziban ülnénk!Egyszerre láttuk a Gellérthegyet, a hidakat és a Dunáról fellőtt rakétákat. Apu megint megdicsőült! Elküldte a levelet, amiben értesítik, hogy ő lesz az Unió legjobb média-meteorológusa. Nagyon boldog és büszke.Szept. végén lesz a díjkiosztás Toulouse-ban. Már ha jól olvastuk az értesítést. Ha lehet én is megyek vele.
Puszi, vigyázzatok magatokra és egymásra! Anyutok
süti beállítások módosítása