Reggel arra ébredtünk, hogy az ablakon keresztül vakítóan fehérlik a gleccser. Mivel előző nap már megtudtam, hogy egy óra alatt fel lehet jutni a gleccsertóig, ahol vagy egy hajó visz át a gleccserig, vagy fél órás sétával a tavat is meg lehet kerülni.

Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy beiktatjuk ezt a háromórás kerülőt az útitervbe, s mikor 10 körül elindultunk, nem vissza Sogndal felé vettük az irányt, hanem be a völgybe. Pont egy óra alatt feljutottunk a sebesen folyó, türkizkék vizű patak völgyében egészen a gleccser előtti tó partjáig. (Érdekes volt az önkiszolgáló jellegű belépőfizetés: el kellett venni egy borítékot egy dobozból, annak ellenőrző szelvényét letépve az ablakba kellett tenni, míg a borítékba a megfelelő mennyiségű, 25 NOK-át elhelyezve, a rendszámot ráírva egy postaládába kellett dobni. Itt működik, kíváncsi lennék otthon…)

Úgy döntöttünk, hogy odafelé sétálunk és valóban, egy viszonylag egyszerű, fél órás túra végén már a hajó túlsó kikötőjénél voltunk. Innen még nagyjából negyed óra, míg a gleccser jelenlegi végéhez értünk. (A gleccser az utóbbi 300 évben több kilométert, de 1950 óta is sok száz métert hátrált.)

Eközben a felhők megsokasodtak, ahogy a 1400-1600 méteres ormokon átbuktak, s a természet eme óriás hűtőszekrénye mellett nem volt kellemes sokáig időzni. Fotóztunk egy párat, megcsodáltuk a lélegzetelállító kék formákat (csak messziről, mert felszerelésünk nem volt a jégre menni), megkerestük a gleccser alól elődübörgő patakot, s elindultunk vissza. Visszafelé részben időhiányból a hajózást választottuk, így negyed kettőkor már ismét lefelé tartottunk a völgyben.

E „röpke” kitérő után visszatértünk eredeti tervünkhöz: vissza Sogndal városába, majd a Sognefjord északi oldalán végigautózni Vadheimig, itt fel Forne felé és vissza Byrkjeloban. Sajnos mire a Hella-Dragsvik komphoz értünk a hegyeken átbukó felhők ismét szürkévé varázsolták a tájat, s még egy-két csepp eső is megtisztelt minket. Ennek ellenére végigautóztuk a fjordot, csodálatos volt így is, de viszonylag keveset fotóztunk, mert rá kellett jönni, semmit nem ad vissza a fénykép.

Fornéból egy meglepően széles völgyön át, egy tó partján autózva jutottunk el a következő két napunk szállására, Byrkjeloba. Útközben még egy eső is elkapott, így még várnunk kell, hogy megéljük első csapadékmentes napunkat Norvégiában.

Holnap megint egy gleccserhez megyünk, most az északi oldalon, majd – ha időnk engedi és az időjárás megfelelő lesz, beiktatunk egy terven kívüli utat a Nordfjord belső végének északi oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.